Öregember nem vénember, tartja a mondás, a két idősödő színész pedig fanyar öniróniával bizonyítja be, hogy mégis. Avagy mégsem. Nos a kapukon amúgy msotanság kopogtató tavasz ugyan a fiatalság, s megújulás hónapjaként ismert, most mégis egy ilyen öreges filmmel rukkolt elő a mozi. No de ne aggódjunk; a kor nem minden!

Dan és Charlie fiatalkori jóbarátok, tán már maguk sem emlékeznek, mikor és hol ismerkedtek össze. Történetük sikersztori, továbbküldős e-mailekbe kívánkozik; jóban-rosszban, nehézségben s boldogságban kitartanak egymás mellett, még a munkájuk is közös; egy hatalmas sportmarketing céget vezetnek. Mikor Dan hosszú házassága csúnya válással végződik, Charlie jó baráthoz hűen elviszi egy alapos berúgós-csajozós kirándulásra, ahol Dan nem csak új tetoválással gazdagodik, hanem egy új feleséggel is; így esik meg, hogy ő lesz az egyetlen ember, aki 24 órán belül két válással is dicsekedhet.

Telnek-múlnak az évek, a cég nagy biznissz előtt áll, méghozzá komoly japán üzletemberekkel. S mint szokott, ilyenkor üt be a krach. Az egykori nej - természetesen a vegasi - felbukkan a semmiből, mondván; gratulálok, apa lett! Az újszülöttek pedig egyből ketten vannak, s rögvest hét évesek, így legalább a pelenkázással nincs gond. Csakhogy anyuci két hétre börtönbe vonul „polgári engedetlenségért", a bébiszitter pedig épp kórházban fekszik, ideje tehát fejest ugrani az apaság örömeibe és a két agguló üzletembernek élete legnagyobb kihívásaival szembesülni - munka, s magánéleti fronton egyaránt. Ahogy az lenni szokott.

Nem csak a húszéveseké a világ

Egyik főszereplőnk sem mai csirke már, bizony Travolta is jócskán elmúlt már 50 (férfiak esetében illik leírni, pontosan mennyivel?), s sorsába csak lassan nyugszik bele; időnként még megpróbálkozik egy-egy vagányabb akciófilmmel, s a Faterok Motoron esetében is igyekezett a legfiatalabb lenni az öregek közt, ám egyszer minden férfi életében eljön a pillanat, amikor a prosztatájával és a vérnyomásával legalább annyit foglalkozik, mint az őt körülvevő pipikkel. Kérdés, hogy bírja-e az ember ezt méltósággal (vagy legalább némi humorral) viselni.

A film sablont sablonra halmoz, hiszen egyetlen konfliktus, vagy geg nincs benne, amit ne láttunk volna már vagy ezerszer hasonló családi vígjátékokban. S az ilyen filmeket általában állkapocsszaggató unalom kíséri, hiszen ki akarja ezredszerre is végignézni, ahogy valakit ágyékon találnak egy golflabdával, vagy éppen kölykévé fogadja egy orángután? Kit érdekel sokadszorra, hogy birkózik meg két felnőtt férfi két hirtelen jött csemetével? Kit tud már lekötni egy apa születése, ha mégoly idősen is teszi ezt?

Elárulom a nagy titkot: minket. Hiszen Robin Williams mimikájával gyakorlatilag bármit el lehetne adni, legyen akármennyire bárgyú az alaptörténet, s nyilván Travolta-klán is szép számmal vonzza majd a nézőket a mozikba, ugyanis John mellett feltűnik a felesége Kelly Preston és lánya, Ella Bleu is. Nyolcvannyolc perc móka, kacagás, s bár vannak benne laposabb jelenetek, az mégsem jut eszébe a nézőnek, hogy átgondolja, mekkora blődséget is nyomnak épp az arcába. Ugyanis az első perctől az utolsóig élvezi.

S nem az élvezetről kell szólnia a mozinak?

(Vén csontok - színes, feliratos családi vígjáték, rendezte: Walt Becker, főszereplők: John Travolta, Robin Williams, Elly Preston, Seth Green, Ella Bleu Travolta, Lori Loughlin és Matt Dillon)

Kapcsolódó linkek: Dózsa Mozicentrum, IMDB