Déjá vu-m van!
Szinte napra pontosan két éve, hogy mókusok lepték el a mozikat. Akkor is január volt és akkor is teljesen hülye volt az időjárás, úgy fest, ez már tendencia. A mókusokból csinálhatunk hagyományt, az időjárás magához térhetne…
“Christmas, christmas, time is near…”
Ezzel az egyszerű kis dalocskával kezdődött minden. Nem tegnap: 1958-ban.
Az éneket tett követte, a tettet mese, a mesét film, és ahogy mondani szokták: a többi már történelem.
Igen jól jövedelmező történelem, ami azt illeti. Az Alvin és a mókusok széria még mindig pavlovi reflexeket vált ki a gyerekekből, szépen csilingelnek a mozikasszák, és hiába romlik a színvonal, még mindig megtalálja a célközönséget…
Munka után édes a… hajótörés
A rockéletben megfáradt mókusok, az időközben hozzájuk szegődött barátnők valamint a mókustartásban igencsak megfáradt és már-már szó szerint összetört Dave úgy döntenek, épp itt az ideje egy kis luxuskirándulásnak. Irány a Föld körül!
Ez nagyon helyes döntés, már csak azért is, mert a szerencsétlen itthon maradottaknak legalább esélye van valami szépet látni így a szeszélyes, ámde főleg hideg januárban:)
Nyakon csípve
Egyszóval mennek, mennek mendegélnek, azazhogy inkább úsznak, mókáznak és korcsolyáznak, hiszen hat mókust nem lehet csak úgy megfékezni. Látott már valaki igazi csíkosmókust? Velük kéne reklámozni a tartóselemeket, nem a rózsaszín nyuszival…
Alvinék sem tétlenkednek, fenekestül felforgatják a hajót, nem kevés fejfájást okozva konfliktuskerülő, társadalmilag jólnevelt “apjuknak”. Már-már feladná szegény, de akkor egy hirtelen baleset mindent megváltoztat: a hajó zátonyra fut, hőseinknek pedig egy elveszett szigeten kell (kéne) megállni a helyüket…
Addig is, amíg megérkezik a felmentő sereg, négylábúak és kétlábúak összefognak egy kis robiznozonásra, csupa dal, móka és kacagás lesz az életük, így már a lakatlan sziget is elviselhetőbb ugye?
Feltéve persze, ha tényleg lakatlan…
Fordítottan, de arányos
Fenti matematikai képlet írható le címek sorszámozása és a filmek célcsoportja között. Avagy minél későbbi résznél tartunk, annál fiatalabb a célcsoport (avagy annál hülyébbnek nézik a korábbi rajongókat, ez még nem eldöntött tény).
Volt ugye az első rész, amiben három tündéri kismókust egy ember saját gyerekeiként szeretett és ők többé-kevésbé akként is viselkedtek. Dave nevelgette, szeretgette, babusgatta a kis csipet-csapatot (pardon, azok nem ezek a mókusok), azok pedig átlagos óvodásokként/kisiskolásként viselkedtek.
Ez mindenkinek való volt. Bugyuta története tökéletesen eltörpült a felnőtteket is lehengerlő cuki mókusok mellett, akiknek az animálása mellesleg varázslatosan élethűre sikerült.
Hormonok riadó!
Aztán jött a második epizód a gimnáziummal, mókuslányokkal, tomboló hormonokkal és bimbózó szerelemmel. És megtört a varázs.
A rágcsálók már nem aranyos kis gyerekek, hanem lázadozó kamaszok és ezzel a célcsoport is inkább a tizenévesekre szűkült le, akik magukénak érezték, és akiket mulattatott az enyhe High School Musical és a Hannah Montana utánérzés. Ekkorra már a mókusok állandó jellegű rosszalkodása megszűnt viccesnek lenni, pláne nem volt aranyos.
A soron következő rész visszatérni igyekszik a gyökerekhez, félretéve a pubertás minden nyűgét újra gyerekekkel foglalkozik, holott ha mókusévekben számolunk, mostanra Alvinéknak már igencsak a családalapításon kéne törniük a fejüket. No persze egy mesében ilyet nem kérünk számon, az viszont némiképp zavaró, hogy a monstre cukiságot rendszeresen megtöri a fellángoló olthatatlan szerelem, vagy a kifejezetten felnőttesre (mondjuk ki nyíltan: szexisre) koreografált mókuslány-tánc.
Mostanra már nem elég a közönségnek néhány kedves fülbillegtetés: vagy mélység a történetbe, vagy kevesebb nemiség a karakterekbe.
Ettől függetlenül persze az Alvin és a Mókusok egy egészen szerethető film, kicsi, felvilágosult gyerekekkel családi programnak ideális (és ezt nem csupán a Theodore iránti olthatatlan rajongásom mondatja velem), de bizonyára nem fogják az év műalkotásának választani 2012-ben.
(Alvin és a mókusok 3. - színes, szinkronizált amerikai családi film, rendezte: Mike Mitchel, főszereplők: Jason Lee és a mókusok, magyar hangok: Dányi Krisztián, Arany Tamás, Posta Viktor, Ábel Anita, Vadász Bea)
Kapcsolódó linkek: Dózsa Mozicentrum, IMDB
