Egyszer volt, hol nem volt; majd ötven évvel ezelőtt három mókus felforgatta a zeneipart és a popkultúrát. Számtalan album, rajzfilmsorozat és egész estés mozi után a lassan nagypapakorú mókusok – Alvin, Simon és Theodore – még mindig fittek, és moziba csábítják a közönséget. De hogy is kezdődött..?
A mókuscsoport hangja 1958-ban született, egy Ross Bagdasarian nevű zeneszerző fantáziájából. Amikor új szerzeményét írta (The witch doctor) valami újat szeretetett volna hozzáadni a dalhoz, ekkor próbálta ki a lassítva rögzítés – gyorsítva lejátszát technikáját – ez volt a sámán hangja. A a dalban ugyanis valaki, aki hadilábon áll a szerelemmel, egy sámántól kér tanácsot, és ő énekli el neki ezt a kis dalocskát. A hang hamar meghozta a sikert feltalálójának, mi több, azóta is részese az amerikai kultúrának. Megjelenik szinte minden filmben, ahol gyerekekkel utaznak autóban (igen, ezt szokták énekelni) feldolgozását hallhattuk a Grease zárójelenetében, és természetesen mind az Alvin és a mókusok rajzfilmsorozatban, mind pedig a 2007-es animációs filmben feltűnt – igaz, ott már kissé modernizált változatban.
I told the Witch Doctor I was in love with you
And then the Witch Doctor he told me what to do
He said OO EE OO AH AH
Ting-Tang Wal-la Wal-la Bing Bang
OO EE OO AH AH
Ting-Tang Wal-la Wal-la Bing Bang"
Bár a rajzfilmsorozatban szinte mindenkinek Alvin volt a kedvence (leginkább ő az igazi karakter aki szembemegy mindennel, meg különben is, mindig őt emelték ki, mint sztárt) a filmben inkább arányosabban voltak elrendezve a figurák, mindhárman egyforma jelentőséggel bírtak. A mókusok méretre és küllemre is inkább mókusok, mint gyerekekek, és igazán élethűen animálták őket: igazi állatokhoz méltón teljes természetességgel mozgatják a fülüket, farkukat, vagy éppen vakaróznak.
